Menekülés

Rodrigó félálomban érezte, hogy valaki hozzá simul. Nem is gondolkodott, csak kinyújtotta a karját és átölelte.

- Hm, ez nagyon finom érzés - morogta.

- Hé, azonnal vidd innen a mocskos kezed! - Ugrott fel Vackor Viktor.

- Én vigyem el a kezem? Te dörgölőztél oda hozzám! Egyáltalán ki vagy te, és hogy kerülsz ide?

- Arra én is kíváncsi lennék, ki nem hagy aludni hajnalok hajnalán - dünnyögte Tóbiás nagyokat pislogva.

- Nyugalom, mindent megmagyarázok. A körte velünk van. - pattant fel Anna és a Viktor mellé állt. - Tegnap este találkoztam vele, éppen egy süni nézte ki vacsorára magának. Eltereltem a figyelmét és együtt elbújtunk előle.

-Te? Te mentetted meg? Egy lány? - kerekedett el a Kiwi szeme.

- És ha igen? Mi ebben olyan furcsa? - kelt Anna védelmére Viktor. - Belevaló csaj az biztos, neki köszönhetem, hogy élek. Tartozom neki egyel.

- Nem lehetne, hogy ezt a vitát kint folytassátok? - Eszmélt fel Rudolf is. - Ha nem pihenem ki magam, megráncosodik a héjam.

- Indulnunk kell, nincs vesztegetni való időnk. Lehet, hogy az a nagy fehér izé máris a nyomunkban van - vette át Rodrigó ismét a parancsnokságot.

- Nagy fehér izé?  - Sápadt el Vackor hirtelen. - Csak nem Borotvás Sir Nyusziról beszéltek? Hol találkoztatok vele és mikor?

- Tegnap délután, amikor a szeméttelepről eljöttünk, egy tónál fürödtünk meg, ott támadt ránk ez a borotvás állat - mesélte el Tóbiás a történteket.

- Jól megtépázott titeket, az biztos - nézett végig Viktor a társaságon.

- Látnád csak őt, hogy néz ki, szerintem még mindig a sebeit nyalogatja, ha ugyan mozog már a nyelve, amit akkor harapott el, amikor Anna ledöntötte a lábáról.

Anna piros színe bíborvörösre váltott, ahogy hallotta Rodrigó hangjában a büszkeséget. Ezek szerint mégis elismeri, hogy jó voltam, gondolta. Ettől úgy felvidult, hogy még a fájós hátsójáról is elfeledkezett.

- Ebben nem lennék olyan biztos, sajnos Sir Nyuszinak minden éjjel visszatér az ereje, ezért nem akadt még legyőzőre. Azt mondtátok a tónál? Az csak néhány órányira van innen, gyümölcs léptékkel. Akkor Sir Nyuszi, mindjárt itt lehet.

- Á, ugyan, honnan tudná merre jöttünk? - Legyintett a narancs magabiztosan.

Ekkor fémes csattogás hallatszott odalentről.

-Eee ez ő! - Rémült meg Kálmán Kiwi, és bebújt Rudolf mögé.

- Most mit fogunk tenni? - Kérdezte Anna és közelebb húzódott a nagyapjához.

- Tudok egy titkos járatot, a fákon keresztül, ott elmenekülhetünk.

- Menekülni, megint? - Nyögte Tóbiás csüggedten. - Nekem már nincs erőm hozzá, menjetek, hagyjatok itt.

- Nem, nem, soha - ölelte át Anna.

- Annának igaza van, senkit nem hagyhatunk itt. Sir Nyuszi erejét az elfogott gyümölcsökből szippantja ki, ráadásul a banán extra erőt ad neki. Még ha szőlő lennél, talán, de így…

- Hé, hé, mit akarsz ezzel mondani? - Horkant fel Rudolf.

- Semmit, csak példa volt, - mondta gyorsan Anna, hogy tompítsa a helyzetet - ugye? - Vetett jelentőségteljes pillantást a körtére.

- Természetesen, hölgyem - hajolt meg Viktor.

- Erre nincs időnk, hol az a járat? - Vetett véget a jelenetnek Rodrigó.

- Gyertek, mutatom az utat - lépett ki a körte a nyíláson.

Óvatosan körbenézett, de nem látta a nyulat. A pengék csattogása egyre közelebbről hallatszott.

- Oké, gyertek, tiszta a levegő!

Rodrigó és Kálmán közrefogta Tóbiást, és elindultak Vackor Viktor után.

Nem is olyan rossz srác ez a körte, gondolta Rodrigó. De jó lesz rajta tartanom a szemem, túl hirtelen bukkant fel és túlságosan kedves Annához.

Viktor lassan haladt a fák ágain, bevárva a többieket, akik botladozva követték.

- Te itt laksz a környéken? Úgy tűnik, jól ismered az összes faágat - faggatta gyanakodva Rodrigó Viktort.

- Igen, errefelé van az anyafám, hamarosan odaérünk. Sajnos az itt lakók gyakran kényszerülnek ezt az útvonalat használni, ha a Borotvásra rájön a dilihopp és vagdalkozni kezd.

- Mesélj, mit tudsz erről a Nyúlról? - Kíváncsiskodott Anna.

- Hát az úgy volt, hogy egyszer… - kezdte Viktor.

- Nem ér rá ezt később ezt megbeszélni? Nyomunkban a rém, ti meg itt mesedélutánt tartanátok? - Szakította félbe Rudolf.

- Jól van na, csak kérdeztem - mondta kicsit durcásan az alma.

- Ez egy hosszú történet, majd elmesélem, ha biztonságban leszünk - békítette meg Annát Viktor.

- Az jó lesz, szeretem a törté…. - a kiwi csivitelését elnyomta a pengecsattogás, ami ezúttal egészen közelről hallatszott.

- Csönd! - Intett Rodrigó, de felesleges volt. A rémült gyümölcsök némán követték Viktort, akinek - ismerős útvonal ide vagy oda-, remegett a lába, ahogy a faágakon lépkedett.

Ebből a slamasztikából hogy fogok kimászni? - Gondolta. - Miért kell nekem mindig hősködni? Igaza volt az anyámnak, olyan vagyok, mint az apám, ha egy nő tetszik nekem, akkor elvesztem a csumám és nem gondolok a következményekre. Ha kiderül, hogy ez a lombi ösvény csak egy tisztásra vezet, és fogalmam sincs hová menekülhetnénk, nekem végem van. Az a narancs tuti, hogy ivólevet csinál belőlem…

Száll a mese blogról blogra, előzmények itt:
http://mesemagia.blogspot.hu/2013/09/gyumolcs-kalandorok.html

és itt:
http://martasosak.blogspot.hu/2013/10/rodrigo-es-bandaja-nagy-csataja.html

és itt:

http://lelektukorkep.blogspot.hu/2013/10/ejszakai-gyumolcskaland-anna.html