2013. november 20., szerda

Bugyi

- Ugyan, hagyd már azt a bugyit, Boney. Felesleges rakosgatnod, nem fog visszajönni - mondta az egyik lány.
- De igenis visszajön! Várok rá, ha kell, évekig minden nap kiakasztom, hogy tudja, még itt vagyok, és nem felejtettem el. Azt mondta szeret!
- Mindegyik ezt mondja, ígér fűt-fát, aztán amikor lejár a szolgálat és hazautaznak, az asszony öle elfelejtet minket. Láttam már sok ilyet, kicsim - simogatta meg Boney ébenfekete haját Madame Estella.
- De Erik más, hidd el Stella - bizonygatta a lány. - Még levelet is írt, meg ajándékot is küldött! - húzta elő büszkén telt keblei közül az aranymedált. A többiek irigységgel vegyes ámulattal néztek rá, egymás keze közül kapkodták ki a láncot.
Talán neki sikerül, gondolta Madame Estella. Megérdemli, még olyan naiv és fiatal, talán megmenthető a lelke. Amíg hisz az álmában, nem ég ki. Ha kiveszik a szeméből a csillogás, senkinek nem fog kelleni, pedig most ő a legkelendőbb portékám. Meg is kérem az árát rendesen, ennek köszönhetően szerencséje van a kuncsaftokkal, nem kell túlhajtania magát. Tudja a fene, hátha mégis visszajön érte az a külföldi katona. Akkor kifizeti a lelépési díjat, és tudok egy másik gyöngyszemet szerezni helyette. Százával jönnek minden évben az anyák, és hozzák lányaik fényképét, sírva kérnek, hogy mentsem meg őket a nyomortól.
A vén pénzéhes banya, tudom, hogy csak Erik pénzére hajt, gondolta Boney. Hallottam, ahogy megállapodtak. Olyan összeget kért, amit Erik nem tudott csak úgy kifizetni, azért hagyott itt, hogy megszerezze. Most azt hiszi, van még ideje, hogy kihasználjon, de nagyon téved, már megvan a pénzem. Megírtam Eriknek, hogy a Madame kevesebbet kér, jöjjön értem. Csak Erik meg ne tudja, hogy miért kell kevesebbet fizetnie. Szegény, megígérte, hogy megment, de az ő fizetéséből évekig tartana, míg összeszedi az árat.
Boney félretette a pénzt, amit titokban az extra szolgáltatásokért közvetlenül a bugyijába kapott. Mindent elvállalt, csak hogy minél előbb együtt lehessen szerelmével. Az ő arcát látta, amikor munka közben lehunyta szemét, így könnyebb volt elviselni az idegen kezek érintését.
Egy aranybánya ez a lány, gondolta Erik.



A fenti történetet ez a kép ihlette.

3 megjegyzés: