- Ugyan, hagyd már azt a bugyit, Boney. Felesleges
rakosgatnod, nem fog visszajönni - mondta az egyik lány.
- De igenis visszajön! Várok rá, ha kell, évekig minden nap
kiakasztom, hogy tudja, még itt vagyok, és nem felejtettem el. Azt mondta
szeret!
- Mindegyik ezt mondja, ígér fűt-fát, aztán amikor lejár a
szolgálat és hazautaznak, az asszony öle elfelejtet minket. Láttam már sok
ilyet, kicsim - simogatta meg Boney ébenfekete haját Madame Estella.
- De Erik más, hidd el Stella - bizonygatta a lány. - Még
levelet is írt, meg ajándékot is küldött! - húzta elő büszkén telt keblei közül
az aranymedált. A többiek irigységgel vegyes ámulattal néztek rá, egymás keze
közül kapkodták ki a láncot.
Talán neki sikerül, gondolta Madame Estella. Megérdemli, még
olyan naiv és fiatal, talán megmenthető a lelke. Amíg hisz az álmában, nem ég
ki. Ha kiveszik a szeméből a csillogás, senkinek nem fog kelleni, pedig most ő
a legkelendőbb portékám. Meg is kérem az árát rendesen, ennek köszönhetően
szerencséje van a kuncsaftokkal, nem kell túlhajtania magát. Tudja a fene,
hátha mégis visszajön érte az a külföldi katona. Akkor kifizeti a lelépési
díjat, és tudok egy másik gyöngyszemet szerezni helyette. Százával jönnek
minden évben az anyák, és hozzák lányaik fényképét, sírva kérnek, hogy mentsem
meg őket a nyomortól.
A vén pénzéhes banya, tudom, hogy csak Erik pénzére hajt,
gondolta Boney. Hallottam, ahogy megállapodtak. Olyan összeget kért, amit Erik
nem tudott csak úgy kifizetni, azért hagyott itt, hogy megszerezze. Most azt
hiszi, van még ideje, hogy kihasználjon, de nagyon téved, már megvan a pénzem.
Megírtam Eriknek, hogy a Madame kevesebbet kér, jöjjön értem. Csak Erik meg ne
tudja, hogy miért kell kevesebbet fizetnie. Szegény, megígérte, hogy megment,
de az ő fizetéséből évekig tartana, míg összeszedi az árat.
Boney félretette a pénzt, amit titokban az extra
szolgáltatásokért közvetlenül a bugyijába kapott. Mindent elvállalt, csak hogy
minél előbb együtt lehessen szerelmével. Az ő arcát látta, amikor munka közben
lehunyta szemét, így könnyebb volt elviselni az idegen kezek érintését.
Egy aranybánya ez a lány, gondolta Erik.
A fenti történetet ez a kép ihlette.