Liebster Award díjat kapott a blogom

 

Nem is egyet, kettőt! Már az első is megtiszteltetés volt, és arra végképp nem számítottam, hogy kapok egy másodikat is! Köszönet érte írótársaimnak, Hegyesi-Kovács Katalinnak és Dobos Mártának!

A Liebster Award egy vándordíj új blogok számára, amelyet most én is tovább adok az általam nagyra tartott blogíróknak. A díj célja elismerni a bloggerek munkáját és a kezdő blogokat népszerűsíteni. Ezáltal a bloggerek, és így az olvasók is jobban megismerik egymást.

A díjhoz tartoznak szabályok, de nincs döntőbizottság, aki odaítéli a díjat és felügyeli a szabályokat. Szóval a szabályok nincsenek kőbe vésve és így mindenki kicsit máshogy adja tovább.

Szabályok

1. Ismertesd a szabályokat!
2. Nevezd meg, akitől kaptad és köszönd meg neki!
3. Válaszolj az általa feltett kérdésekre!
4. Jelöld meg azokat a blogokat, akiknek továbbadod a díjat!
5. Tedd fel a kérdéseidet!
6. Értesítsd a blogokat arról, hogy díjat kaptak tőled!

 Lássuk, mire voltak kíváncsiak a díjazók!

Hegyesi-Kovács Katalin, Talentum Mobile oldal tulajdonosa vallja, hogy a tehetség mindenkié, és mindent meg is tesz azért, hogy segítsen ezt a tehetséget a felszínre hozni. Ír, blogot szerkeszt, kreatív írás tréner, sőt tanfolyamán megtanít, hogyan készítsd el saját e-könyvedet.

Kata kérdései:

1. Gondoltál már arra, hogy mindazt, amit a blogodon írsz, könyvben is kiadd?

Igen, de sokat kell még írnom ahhoz, hogy összejöjjön egy kötetre való. Dolgozom az ügyön!

2. Mi a véleményed az e-könyvekről, e-könyv olvasókról?

Nincs ilyen eszközöm, de sok e-könyvet töltök le számítógépre és mobilra is. Sőt, írtam is egyet (Hódítsd meg a netet). Az e-könyveké a jövő!  Íróként, olvasóként, sőt könyvtárosként is ezt mondom. Azt nem hiszem, hogy a nyomtatott könyvek egyszer végleg eltűnnének, de lassan változni fog a használat aránya. Azt nem tudom elképzelni, hogy a fürdőkádban e-könyv olvasó legyen a kezemben, ahhoz túlságosan félteném. Igaz, már erre is van megoldás.

3. Szerinted a nőknek könnyebb írni, mint a férfiaknak? Tulajdonítasz annak valami jelentőséget, hogy nőként blogolsz?

Ezen még nem gondolkodtam el, nem direkt nőknek írok, bár az a tapasztalatom, hogy inkább ők olvasnak történeteket az interneten. A férfiak jobban kedvelik a szakmai blogokat, hír blogokat, politikai blogokat, a humor- és barkács oldalakat.

Nem hiszem, hogy a nemeknek van jelentősége az írásban, maximum annyi, hogy a férfi blogger lábát általában nem rángatja a gyerek írás közben, hogy éhes, vagy unatkozik. J

4. Képzeld el, hogy egy hosszú nap után fáradtan hazaérsz. A lábaid alig mozognak, a táskád húzza a vállad, még a kulcs is akadozik a zárban. Végre kitárul a lakás ajtaja, és a szemedbe ötlik egy pár angyalszárny, közvetlenül a bejárattal szemben elhelyezve. Igazi tollas, hófehér, felcsatolható. Mi történik, mit teszel most?

Szétnézek, hogy hol lehet az az illedelmes angyal, aki leveszi a szárnyakat az ajtóban. Titkon reménykedem, talán a szüleim látogattak meg. Ha nem találom a szárnyak tulajdonosát, akkor gyanítom, hogy a férjem így akarja tudtomra adni, hogy angyalnak tart. Naná, hogy felveszem őket! És a felcsatolás pillanatában a szárnyak ráragadnak a hátamra, egybeforrnak a bőrömmel…

De ez már egy másik történet.

Dobos Márta sokoldalú tehetsége több blogján is megmutatkozik (Martasosak és Maisztorik).Történetei néha megnevettetnek, néha megkönnyeztetnek, néha elgondolkodtatnak, a közös bennük, hogy egytől egyig rendkívüliek.

Márti kérdései:

1. Mi inspirál egy új blogbejegyzésre? Belebotlasz, megálmodod vagy megtervezed?

Egyszer csak meghallok egy mondatot a fejemben, nem hagy nyugodni, egyre csak motoszkál az agyamban. Ekkor csak lefirkantom egy papírra, és később, ha van időm, megírom a történetet. Utána megy a blogra.

2. Megtervezed a blog bejegyzéseit előre, vagy inkább hagyod, hadd jöjjenek a témák?

Nem tervezem, csak úgy jön. Jó, hogy van ez a kérdés, mert jól felrázott, hogy „hé, van egy blogod, nem kéne írni rá?” Gyorsan írtam is egyet.

3. Saját képeket vagy videókat használsz szívesebben, vagy az internetről keresel hozzá?

Nem nagyon használok képeket, videókat, csak akkor, ha Kata, vagyis a Talentum Mobile oldal képről írós játéka ihlet meg. Ekkor természetesen hivatkozom is a kép forrására.

De egyébként a saját képeket jobban szeretem, az tutira nem sért szerzői jogokat.

4. Magadról mennyit árulsz el szívesen? Szereted, ha az életed nyitott könyv vagy inkább tartózkodsz a kitárulkozástól?

Alapvetően zárkózott vagyok, nem szeretek magamról beszélni, életem eseményeit nem dokumentálom percről percre közösségi oldalakon, annyira nem izgalmas, hogy bárkit is érdekeljen. A kitárulkozás még akkor is nehezen megy számomra, ha hozzám közel álló emberrel beszélgetek.

Ha már kitárulkozásról van szó, most a szabályok értelmében meg kell osztanom négy random tényt magamról.

1. A közösségbe illeszkedéssel voltak gondjaim, olyannyira, hogy a bölcsiből egyenesen kirúgtak. Na jó, ez erős szó, egyszerűen megkérték anyukámat, hogy ha lehet, oldja meg máshogy az elhelyezésemet, mert bontom a rendet, zavarom a többieket. Nem akkor akartam enni, amikor ők, nem akartam délután aludni sem, és mindent elkövettem, hogy a többiek se tegyék ezt.

2. Neszesszerem alaptartozéka a körömreszelőn és a szájfényen kívül egy bicska is. A sokfunkciós darab többször is jó szolgálatot tett. Ha kellett a dugóhúzója segített feldobni egy unalmasnak induló hosszú vasúti utazást, máskor a csavarhúzója mentett ki szó szerint szorult helyzetből az egyetemi mosdóban.

3. Botfülem van. Ez már általános iskola második osztályában kiderült, amikor a furulyatanár hosszú küzdelem után feladta, és megkérdezte szüleimet, hogy nagyon szomorú lennék-e, ha abbahagynám a furulyát, ugyanis semmi hallásom nincs hozzá. Nem vettem zokon, sőt, fa furulyámat örömmel farigcsáltam meg a bicskámmal. Sokkal szórakoztatóbb volt a lakkot lekaparni, a lyukakat kiszélesíteni, mint egy iskolai teremben hallgatni a többiek kornyikálását.

4. Első munkahelyem az érettségi után egy mozi-és videotékában volt. Kezdetben napi 8 órában a leselejtezett, eladásra szánt kazettákról kapargattam le a kölcsönző matricáját egy használaton kívüli vetítőteremben. Elégedettek lehettek velem, mert hamarosan előléptettek, helyettes mozi büfés lettem. Utána évekig rosszul voltam a popcorn szagától is.

A Liebster Award díjat tovább kell adni, úgyhogy ezennel tovább is adom a következő blogoknak:

Futó Katalinnak, aki csak nemrég blogol, de írásaiból ítélve http://accordingtokatelynn.blogspot.hu/oldalának hamarosan nagyon sok olvasója lesz.

Jancsó Katalinnak, aki http://szeretetfolyo1.blogspot.hu/ blogján verseivel gyönyörködtet.

Ládi Zsuzsannának, aki http://dobozmelyi-tortenetek.blogspot.hu/ blogján novelláival, regényrészleteivel, gondolataival szórakoztat.

SebesTény Anikónak, aki nagyszerű könyvet írt Bali szigetéről, Kakasvér és virágszirom címmel, amiről bővebben a http://kakasveresviragszirom.wordpress.com/ oldalon olvashatsz.

Teller Ágnesnek, aki Julcsi és a Színek Sárkányai című meseregényét a közelmúltban adta ki, és http://mesemagia.blogspot.hu/ blogján újabb magával ragadó mesékkel varázsol el gyereket és felnőttet egyaránt.

Olvassátok őket minél gyakrabban, érdemes!

Kérdéseim a bloggerekhez:

1. Mi volt a legmeghatározóbb könyvélményed, és miért pont az?

2. Ki a példaképed?

3. Mi a legőrültebb dolog, amit valaha elkövettél?
4. Mikor írtál először az írás öröméért? (Úgy értem, nem iskolai fogalmazás keretében, hanem csak úgy, mert írni volt kedved?)