Liebster Award díjat kapott a blogom

 

Nem is egyet, kettőt! Már az első is megtiszteltetés volt, és arra végképp nem számítottam, hogy kapok egy másodikat is! Köszönet érte írótársaimnak, Hegyesi-Kovács Katalinnak és Dobos Mártának!

A Liebster Award egy vándordíj új blogok számára, amelyet most én is tovább adok az általam nagyra tartott blogíróknak. A díj célja elismerni a bloggerek munkáját és a kezdő blogokat népszerűsíteni. Ezáltal a bloggerek, és így az olvasók is jobban megismerik egymást.

A díjhoz tartoznak szabályok, de nincs döntőbizottság, aki odaítéli a díjat és felügyeli a szabályokat. Szóval a szabályok nincsenek kőbe vésve és így mindenki kicsit máshogy adja tovább.

Szabályok

1. Ismertesd a szabályokat!
2. Nevezd meg, akitől kaptad és köszönd meg neki!
3. Válaszolj az általa feltett kérdésekre!
4. Jelöld meg azokat a blogokat, akiknek továbbadod a díjat!
5. Tedd fel a kérdéseidet!
6. Értesítsd a blogokat arról, hogy díjat kaptak tőled!

 Lássuk, mire voltak kíváncsiak a díjazók!

Hegyesi-Kovács Katalin, Talentum Mobile oldal tulajdonosa vallja, hogy a tehetség mindenkié, és mindent meg is tesz azért, hogy segítsen ezt a tehetséget a felszínre hozni. Ír, blogot szerkeszt, kreatív írás tréner, sőt tanfolyamán megtanít, hogyan készítsd el saját e-könyvedet.

Kata kérdései:

1. Gondoltál már arra, hogy mindazt, amit a blogodon írsz, könyvben is kiadd?

Igen, de sokat kell még írnom ahhoz, hogy összejöjjön egy kötetre való. Dolgozom az ügyön!

2. Mi a véleményed az e-könyvekről, e-könyv olvasókról?

Nincs ilyen eszközöm, de sok e-könyvet töltök le számítógépre és mobilra is. Sőt, írtam is egyet (Hódítsd meg a netet). Az e-könyveké a jövő!  Íróként, olvasóként, sőt könyvtárosként is ezt mondom. Azt nem hiszem, hogy a nyomtatott könyvek egyszer végleg eltűnnének, de lassan változni fog a használat aránya. Azt nem tudom elképzelni, hogy a fürdőkádban e-könyv olvasó legyen a kezemben, ahhoz túlságosan félteném. Igaz, már erre is van megoldás.

3. Szerinted a nőknek könnyebb írni, mint a férfiaknak? Tulajdonítasz annak valami jelentőséget, hogy nőként blogolsz?

Ezen még nem gondolkodtam el, nem direkt nőknek írok, bár az a tapasztalatom, hogy inkább ők olvasnak történeteket az interneten. A férfiak jobban kedvelik a szakmai blogokat, hír blogokat, politikai blogokat, a humor- és barkács oldalakat.

Nem hiszem, hogy a nemeknek van jelentősége az írásban, maximum annyi, hogy a férfi blogger lábát általában nem rángatja a gyerek írás közben, hogy éhes, vagy unatkozik. J

4. Képzeld el, hogy egy hosszú nap után fáradtan hazaérsz. A lábaid alig mozognak, a táskád húzza a vállad, még a kulcs is akadozik a zárban. Végre kitárul a lakás ajtaja, és a szemedbe ötlik egy pár angyalszárny, közvetlenül a bejárattal szemben elhelyezve. Igazi tollas, hófehér, felcsatolható. Mi történik, mit teszel most?

Szétnézek, hogy hol lehet az az illedelmes angyal, aki leveszi a szárnyakat az ajtóban. Titkon reménykedem, talán a szüleim látogattak meg. Ha nem találom a szárnyak tulajdonosát, akkor gyanítom, hogy a férjem így akarja tudtomra adni, hogy angyalnak tart. Naná, hogy felveszem őket! És a felcsatolás pillanatában a szárnyak ráragadnak a hátamra, egybeforrnak a bőrömmel…

De ez már egy másik történet.

Dobos Márta sokoldalú tehetsége több blogján is megmutatkozik (Martasosak és Maisztorik).Történetei néha megnevettetnek, néha megkönnyeztetnek, néha elgondolkodtatnak, a közös bennük, hogy egytől egyig rendkívüliek.

Márti kérdései:

1. Mi inspirál egy új blogbejegyzésre? Belebotlasz, megálmodod vagy megtervezed?

Egyszer csak meghallok egy mondatot a fejemben, nem hagy nyugodni, egyre csak motoszkál az agyamban. Ekkor csak lefirkantom egy papírra, és később, ha van időm, megírom a történetet. Utána megy a blogra.

2. Megtervezed a blog bejegyzéseit előre, vagy inkább hagyod, hadd jöjjenek a témák?

Nem tervezem, csak úgy jön. Jó, hogy van ez a kérdés, mert jól felrázott, hogy „hé, van egy blogod, nem kéne írni rá?” Gyorsan írtam is egyet.

3. Saját képeket vagy videókat használsz szívesebben, vagy az internetről keresel hozzá?

Nem nagyon használok képeket, videókat, csak akkor, ha Kata, vagyis a Talentum Mobile oldal képről írós játéka ihlet meg. Ekkor természetesen hivatkozom is a kép forrására.

De egyébként a saját képeket jobban szeretem, az tutira nem sért szerzői jogokat.

4. Magadról mennyit árulsz el szívesen? Szereted, ha az életed nyitott könyv vagy inkább tartózkodsz a kitárulkozástól?

Alapvetően zárkózott vagyok, nem szeretek magamról beszélni, életem eseményeit nem dokumentálom percről percre közösségi oldalakon, annyira nem izgalmas, hogy bárkit is érdekeljen. A kitárulkozás még akkor is nehezen megy számomra, ha hozzám közel álló emberrel beszélgetek.

Ha már kitárulkozásról van szó, most a szabályok értelmében meg kell osztanom négy random tényt magamról.

1. A közösségbe illeszkedéssel voltak gondjaim, olyannyira, hogy a bölcsiből egyenesen kirúgtak. Na jó, ez erős szó, egyszerűen megkérték anyukámat, hogy ha lehet, oldja meg máshogy az elhelyezésemet, mert bontom a rendet, zavarom a többieket. Nem akkor akartam enni, amikor ők, nem akartam délután aludni sem, és mindent elkövettem, hogy a többiek se tegyék ezt.

2. Neszesszerem alaptartozéka a körömreszelőn és a szájfényen kívül egy bicska is. A sokfunkciós darab többször is jó szolgálatot tett. Ha kellett a dugóhúzója segített feldobni egy unalmasnak induló hosszú vasúti utazást, máskor a csavarhúzója mentett ki szó szerint szorult helyzetből az egyetemi mosdóban.

3. Botfülem van. Ez már általános iskola második osztályában kiderült, amikor a furulyatanár hosszú küzdelem után feladta, és megkérdezte szüleimet, hogy nagyon szomorú lennék-e, ha abbahagynám a furulyát, ugyanis semmi hallásom nincs hozzá. Nem vettem zokon, sőt, fa furulyámat örömmel farigcsáltam meg a bicskámmal. Sokkal szórakoztatóbb volt a lakkot lekaparni, a lyukakat kiszélesíteni, mint egy iskolai teremben hallgatni a többiek kornyikálását.

4. Első munkahelyem az érettségi után egy mozi-és videotékában volt. Kezdetben napi 8 órában a leselejtezett, eladásra szánt kazettákról kapargattam le a kölcsönző matricáját egy használaton kívüli vetítőteremben. Elégedettek lehettek velem, mert hamarosan előléptettek, helyettes mozi büfés lettem. Utána évekig rosszul voltam a popcorn szagától is.

A Liebster Award díjat tovább kell adni, úgyhogy ezennel tovább is adom a következő blogoknak:

Futó Katalinnak, aki csak nemrég blogol, de írásaiból ítélve http://accordingtokatelynn.blogspot.hu/oldalának hamarosan nagyon sok olvasója lesz.

Jancsó Katalinnak, aki http://szeretetfolyo1.blogspot.hu/ blogján verseivel gyönyörködtet.

Ládi Zsuzsannának, aki http://dobozmelyi-tortenetek.blogspot.hu/ blogján novelláival, regényrészleteivel, gondolataival szórakoztat.

SebesTény Anikónak, aki nagyszerű könyvet írt Bali szigetéről, Kakasvér és virágszirom címmel, amiről bővebben a http://kakasveresviragszirom.wordpress.com/ oldalon olvashatsz.

Teller Ágnesnek, aki Julcsi és a Színek Sárkányai című meseregényét a közelmúltban adta ki, és http://mesemagia.blogspot.hu/ blogján újabb magával ragadó mesékkel varázsol el gyereket és felnőttet egyaránt.

Olvassátok őket minél gyakrabban, érdemes!

Kérdéseim a bloggerekhez:

1. Mi volt a legmeghatározóbb könyvélményed, és miért pont az?

2. Ki a példaképed?

3. Mi a legőrültebb dolog, amit valaha elkövettél?
4. Mikor írtál először az írás öröméért? (Úgy értem, nem iskolai fogalmazás keretében, hanem csak úgy, mert írni volt kedved?)

Álom

A nap a lehúzott redőnyök résein keresztül éles fénycsíkokkal világította meg az ágyon heverő, összefonódott testeket. A középkorú férfi, és tíz évvel fiatalabb felesége a hajnali szeretkezéstől nedves bőrrel tapadtak egymáshoz. A nő aludt, a férfi pedig nézte, ahogy a sugarak megvilágítják az asszony mézszínű haját.

Istenem, de gyönyörű, sóhajtott fel, és végigsimított a tökéletes testen. Az asszony megrezzent, de nem ébredt fel. A férfi mosolyogva, óvatosan hagyta el az ágyat, arra gondolva, hogy ő a földkerekség legboldogabb embere.

Kiment a fürdőszobába, hosszan zuhanyozott, majd alaposan megborotválkozott, ahogy minden nap. Erős szőrzetét másként nem tudta kordában tartani, és nem szerette, ha ápolatlan benyomást kelt. Még akkor sem, ha éppen egy kihalt pusztában végzett ásatásokat, folyó víz és áram nélkül. Sötétbarna haját nagyon rövidre vágatta, így azt a néhány ősz hajszálat, ami az utóbbi időben megjelent legfeljebb csak a felesége vette észre.

Dr. Archer méltó párja volt feleségének, ha együtt jelentek meg valahol, rögtön minden szem rájuk szegeződött, nők és férfiak elismerő és irigykedő pillantásokat vetettek rájuk. De a doktor ebből semmit sem vett észre, vagy ha észre is vette, nem érdekelte. Nem volt társasági lény, csak a felesége kedvéért ment el otthonról, amikor már régen rágta a fülét, hogy mozduljanak ki valahová.

John elkészítette a kávéját, majd leült a kanapéra, kezében a Régészeti Hírmondó legfrissebb számával. Szeretett korán kelni, ezekben a reggeli előtti, csendes órákban nyugodtan átnézte a szakmai lapokat, vagy elment futni. Ma már megvolt a testedzés, somolygott, és kinyitotta az újságot. Belekortyolt a kávéba, majd rögtön kiköpte, egy hosszú köhögésroham közepette.

- Micsoda? – kiáltott fel hirtelen. – Ez nem lehet igaz!

„Dr. Sam Petterson megtalálta Arcanust, egy vulkán által betemetett ősi maja falut?!” - állt az első oldalon.

- Nem, ezt nem hiszem el! Ez az én falum! – csapott az asztalra, úgy hogy egy adag kávé kiloccsant az üveglapra. A pedáns régész máskor szaladt volna a szivacsért, hogy eltakarítsa a foltokat, de most észre sem vette, mohón falta a betűket, és olvasás közben arca egyre sötétebb színt kapott.

„Az eddig feltárt terület minden bizonnyal egy ősi falu maradványa. Azt még nem tudni biztosan, csak a vegyszeres kormeghatározás után, hogy melyik időből valók a megkövült emberek és tárgyak, de az tény, hogy eddig ismeretlen települést találtak egy közép-amerikai őserdőben. << Még nem biztos, hogy Arcanus az, de nagyon valószínű. Ha ez így van, akkor egy gyerekkori álom válik most valóra >> – nyilatkozta Dr. Sam Petterson az ásatás vezetője.”

- Még hogy az ő álma! Ez az én álmom! Hogy jutott ez el odáig? – agyában lázasan cikáztak a gondolatok, de nem tudott rendet teremteni közöttük. Csak ült a kanapén, és bámult maga elé, ölében az újsággal, kezében a kihűlt kávéval.

Már olyan közel voltam, hogy megtaláljam. A koordináták megvoltak, az ásatási engedélyek beszerzése folyamatban volt, már csak a pénzt kellett összeszedni. De arra megírta már a pályázatot, elbírálásra várt, de ezen nem aggódott különösebben, hiszen a felesége legjobb barátnője volt a pénzt osztó alapítvány elnöke. Igaz, egy ideje húzódott az ügy, érdeklődésére kitérő válaszokat adtak, átmeneti, valutaárfolyam miatti nehézségekről beszéltek, de nem utasították el. Az asszony is mindig nyugtatta, biztatta. Igaz, legutóbb, amikor megkérte, hogy hívja fel a barátnőjét, akkor ingerülten elzavarta, rá nem jellemző módon kiabálva. De nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, tudta, a felesége egy kicsit dühös rá, mert nem akart vele elmenni arra a puccos estélyre. Lehet, hogy itt követte el a hibát? Hogy nem jelent meg bájcsevegni az alapítványi bálon?

Á, mindegy is, legyintett. Sokkal fontosabb kérdés, hogy honnan tudta Sam, aki az egyetem óta örök riválisa, hogy hol keresse a megkövült majákat? Az az irat, ami őt elvezette a helyszínhez, egy példányban volt meg a múzeumnak, és csak ő fért hozzá, ő fejtette meg az írást, hónapokon át tartó éjszakázások árán. Ő pedig nem beszélt róla senkinek. Senkinek, kivéve…

- Nem, az nem lehet – temette kezébe az arcát. – Meg kell tudnom, mi az igazság – felpattant a kanapéról és halkan a hálószobába lépett. Nézte, ahogy a napsugarak a békésen alvó nő mellén játszanak. Elérzékenyülve hajolt hozzá, hosszú haját kisimította az arcából.

- Sam, ne, valaki megláthat – morogta az asszony félálomban.
John elkapta a kezét, és iszonyodva nézte élete szerelmét. Hirtelen lehajolt, és egy párna felé nyúlt. Clair a mozdulatra felébredt, és még éppen idejében nyitotta ki a szemét ahhoz, hogy lássa, ahogy a piros virágminták közelítenek arcához.