Nem is egyet, kettőt! Már az első is megtiszteltetés
volt, és arra végképp nem számítottam, hogy kapok egy másodikat is! Köszönet érte
írótársaimnak, Hegyesi-Kovács Katalinnak és Dobos Mártának!
A Liebster Award egy vándordíj új blogok számára, amelyet
most én is tovább adok az általam nagyra tartott blogíróknak. A díj célja
elismerni a bloggerek munkáját és a kezdő blogokat népszerűsíteni. Ezáltal
a bloggerek, és így az olvasók is jobban megismerik egymást.
A díjhoz tartoznak szabályok, de nincs döntőbizottság, aki
odaítéli a díjat és felügyeli a szabályokat. Szóval a szabályok nincsenek kőbe
vésve és így mindenki kicsit máshogy adja tovább.
Szabályok
- Ismertesd
a szabályokat!
- Nevezd
meg, akitől kaptad és köszönd meg neki!
- Válaszolj
az általa feltett kérdésekre!
- Jelöld
meg azokat a blogokat, akiknek továbbadod a díjat!
- Tedd
fel a kérdéseidet!
- Értesítsd
a blogokat arról, hogy díjat kaptak tőled!
Lássuk, mire voltak kíváncsiak a díjazók!
Hegyesi-Kovács Katalin, Talentum Mobile oldal tulajdonosa vallja, hogy a tehetség mindenkié, és
mindent meg is tesz azért, hogy segítsen ezt a tehetséget a felszínre hozni.
Ír, blogot szerkeszt, kreatív írás tréner, sőt tanfolyamán megtanít, hogyan
készítsd el saját e-könyvedet.
Kata kérdései:
1. Gondoltál már arra, hogy mindazt, amit a blogodon írsz,
könyvben is kiadd?
Igen, de sokat kell még írnom ahhoz, hogy összejöjjön egy
kötetre való. Dolgozom az ügyön!
2. Mi a véleményed az e-könyvekről, e-könyv olvasókról?
Nincs ilyen eszközöm, de sok e-könyvet töltök le számítógépre
és mobilra is. Sőt, írtam is egyet
(Hódítsd meg a netet). Az e-könyveké a jövő! Íróként,
olvasóként, sőt könyvtárosként is ezt mondom. Azt nem hiszem, hogy a nyomtatott
könyvek egyszer végleg eltűnnének, de lassan változni fog a használat aránya.
Azt nem tudom elképzelni, hogy a fürdőkádban e-könyv olvasó legyen a kezemben,
ahhoz túlságosan félteném. Igaz, már erre is van
megoldás.
3. Szerinted a nőknek könnyebb írni, mint a férfiaknak?
Tulajdonítasz annak valami jelentőséget, hogy nőként blogolsz?
Ezen még nem gondolkodtam el, nem direkt nőknek írok, bár
az a tapasztalatom, hogy inkább ők olvasnak történeteket az interneten. A
férfiak jobban kedvelik a szakmai blogokat, hír blogokat, politikai blogokat, a
humor- és barkács oldalakat.
Nem hiszem, hogy a nemeknek van jelentősége az írásban,
maximum annyi, hogy a férfi blogger lábát általában nem rángatja a gyerek írás
közben, hogy éhes, vagy unatkozik. J
4. Képzeld el, hogy egy hosszú nap után fáradtan hazaérsz. A lábaid alig
mozognak, a táskád húzza a vállad, még a kulcs is akadozik a zárban. Végre
kitárul a lakás ajtaja, és a szemedbe ötlik egy pár angyalszárny, közvetlenül a
bejárattal szemben elhelyezve. Igazi tollas, hófehér, felcsatolható. Mi
történik, mit teszel most?
Szétnézek, hogy hol lehet az az illedelmes angyal, aki
leveszi a szárnyakat az ajtóban. Titkon reménykedem, talán a szüleim látogattak meg. Ha nem találom a szárnyak tulajdonosát, akkor gyanítom, hogy a férjem így akarja
tudtomra adni, hogy angyalnak tart. Naná, hogy felveszem őket! És a felcsatolás
pillanatában a szárnyak ráragadnak a hátamra, egybeforrnak a bőrömmel…
De ez már egy másik történet.
Dobos Márta sokoldalú tehetsége több blogján is megmutatkozik (
Martasosak és
Maisztorik).Történetei néha megnevettetnek, néha megkönnyeztetnek, néha
elgondolkodtatnak, a közös bennük, hogy egytől egyig rendkívüliek.
Márti kérdései:
1. Mi
inspirál egy új blogbejegyzésre? Belebotlasz, megálmodod vagy megtervezed?
Egyszer csak meghallok egy mondatot a fejemben, nem hagy
nyugodni, egyre csak motoszkál az agyamban. Ekkor csak lefirkantom egy papírra,
és később, ha van időm, megírom a történetet. Utána megy a blogra.
2. Megtervezed a blog bejegyzéseit előre, vagy inkább
hagyod, hadd jöjjenek a témák?
Nem tervezem, csak úgy jön. Jó, hogy van ez a kérdés, mert
jól felrázott, hogy „hé, van egy blogod, nem kéne írni rá?” Gyorsan írtam is
egyet.
3. Saját képeket vagy videókat használsz szívesebben, vagy
az internetről keresel hozzá?
Nem nagyon használok képeket, videókat, csak akkor, ha Kata, vagyis a
Talentum Mobile oldal
képről írós játéka ihlet meg. Ekkor természetesen hivatkozom is a kép forrására.
De egyébként a saját képeket jobban szeretem, az tutira nem
sért szerzői jogokat.
4. Magadról mennyit árulsz el szívesen? Szereted, ha az
életed nyitott könyv vagy inkább tartózkodsz a kitárulkozástól?
Alapvetően zárkózott vagyok, nem szeretek magamról beszélni,
életem eseményeit nem dokumentálom percről percre közösségi oldalakon, annyira
nem izgalmas, hogy bárkit is érdekeljen. A kitárulkozás még akkor is nehezen
megy számomra, ha hozzám közel álló emberrel beszélgetek.
Ha már kitárulkozásról van szó, most a szabályok értelmében
meg kell osztanom négy random tényt magamról.
1. A
közösségbe illeszkedéssel voltak gondjaim, olyannyira, hogy a bölcsiből
egyenesen kirúgtak. Na jó, ez erős szó, egyszerűen megkérték anyukámat, hogy ha
lehet, oldja meg máshogy az elhelyezésemet, mert bontom a rendet, zavarom a
többieket. Nem akkor akartam enni, amikor ők, nem akartam délután aludni sem, és
mindent elkövettem, hogy a többiek se tegyék ezt.
2. Neszesszerem alaptartozéka a körömreszelőn és a
szájfényen kívül egy bicska is. A sokfunkciós darab többször is jó szolgálatot
tett. Ha kellett a dugóhúzója segített feldobni egy unalmasnak induló hosszú
vasúti utazást, máskor a csavarhúzója mentett ki szó szerint
szorult helyzetből az egyetemi mosdóban.
3. Botfülem van. Ez már általános iskola második osztályában
kiderült, amikor a furulyatanár hosszú küzdelem után feladta, és megkérdezte
szüleimet, hogy nagyon szomorú lennék-e, ha abbahagynám a furulyát, ugyanis
semmi hallásom nincs hozzá. Nem vettem zokon, sőt, fa furulyámat örömmel
farigcsáltam meg a bicskámmal. Sokkal szórakoztatóbb volt a lakkot lekaparni, a
lyukakat kiszélesíteni, mint egy iskolai teremben hallgatni a többiek
kornyikálását.
4. Első munkahelyem az érettségi után egy mozi-és
videotékában volt. Kezdetben napi 8 órában a leselejtezett, eladásra szánt
kazettákról kapargattam le a kölcsönző matricáját egy használaton kívüli
vetítőteremben. Elégedettek lehettek velem, mert hamarosan előléptettek,
helyettes mozi büfés lettem. Utána évekig rosszul voltam a popcorn szagától is.
A Liebster Award díjat tovább kell adni, úgyhogy ezennel
tovább is adom a következő blogoknak:
Teller Ágnesnek, aki Julcsi és a Színek Sárkányai című
meseregényét a közelmúltban adta ki, és
http://mesemagia.blogspot.hu/
blogján újabb magával ragadó mesékkel varázsol el gyereket és felnőttet
egyaránt.
Olvassátok őket minél gyakrabban, érdemes!
Kérdéseim a bloggerekhez:
1. Mi
volt a legmeghatározóbb könyvélményed, és miért pont az?
2. Ki a példaképed?
3. Mi
a legőrültebb dolog, amit valaha elkövettél?
4. Mikor írtál először az írás öröméért? (Úgy értem, nem iskolai
fogalmazás keretében, hanem csak úgy, mert írni volt kedved?)