Mit meg nem tesz az ember egy
nőért! Chris nagyot sóhajtott, és benyitott a jelmezkölcsönző ajtaján.
- Miben segíthetek? - a pult
mögött álló, alacsony, ősz hajú néni ellenségesen méregette. Egyik kezét az
asztalon hagyta, a másikkal gyorsan benyúlt alá.
Most biztosan a riasztó gombjára
tette a kezét, gondolta Chris. Ismerem az ilyet, mindig ez van, ha bemegyek egy
kis üzletbe, ahol nem ismernek.
- Nyugi mami, jelmezt szeretnék,
nem a bevételét - mosolyodott el teli szájjal, mire láthatóvá vált a nyelvében
lévő piercing.
- Ó értem - húzta elő a kezét a
néni elvörösödve az asztal alól. - És milyet? Krampuszt, vagy ördögöt?
- Mikulást! - húzta ki magát
büszkén, az amúgy is majd két méteres férfi. Magasságát a fején lévő fekete,
kakastaréj szerű haj csak fokozta. Nagy nehezen megállta, hogy ne szóljon be.
Megszokta már ezeket az évek alatt, amióta úgy döntött, elege van a
képmutatásból, meg a „normális” életből. Hogy minden nap bejárjon a
munkahelyére, nyakkendőt kössön és mosolyogjon. Hogy mindig mások véleménye
szerint éljen. Hol a főnöke, hol a szülei, hol a menyasszonya mondta meg neki a
tutit. Hogy szerintük mit hogy kellene, és mi a helyes. Hát nem. Amikor a
főnöke egyszer azzal állt elő, hogy csinálja újra az éves jelentést, mert neki
nem tetszik a diagramok színe és formája, meg nem megfelelő betűtípust
használt, akkor elege lett. A tartalom nem is érdekelte, valószínűleg el sem olvasta.
Felugrott az asztaltól, fellökte az egészet, jelentésestől, számítógépestől
ráborította elképedt főnökére.
- Írja újra maga! Én felmondok! -
ezzel vette a bőrkabátját és kisétált az ajtón. Betért az első fodrászüzletbe
és ledúratta a haját, majd átlövette a fülét is. Ez volt a kezdet. Hazaért, a
nője lelépett, amikor meglátta, és megtudta, hogy otthagyta a jól fizető
állását a kreatív ügynökségnél. Tessék, ennyit ért az eljegyzés. Kicsit
változtatott a külsején és munkanélküli lett, máris otthagyták. De nem
érdekelte. Mámoros volt az örömtől, hogy végre megtette, szakított a
konvenciókkal. Ezzel a lendülettel saját vállalkozásba kezdett, szabadúszó
kreatív grafikus lett. Első ügyfelei a régi cégétől jöttek át, újak csak akkor lettek,
amikor elterjedt a híre. De többször is előfordult, hogy amikor az előzetes
tervek elkészítése után személyes tárgyalásra került sor, az ügyfél
visszalépett. Az előítéletek miatt. Mint most ez a néni. Riasztó, meg
ördögjelmez, áh.
Közben a mamika előjött a polcok
közül, kezében egy zsákkal. - Szerencséje van, ez az utolsó darabunk. Igaz,
lehet, hogy kicsit rövid lesz.
- Nem baj, elviszem! -
elégedetten lépett ki az üzlet ajtaján. Vállára vette a jelmezt és fütyörészni
kezdett.
A gyerekek az oviban ma várják a
mikulást, és a megrendelt fickó az utolsó pillanatban lemondta. A lány arról
mesélt neki a tegnap esti randin, hogy milyen csalódottak lesznek a gyerekek.
Chris nézte a könnyektől csillogó fekete szemeket, és nem tudott ellenállni.
Végre megtalálta a kulcsot a szívéhez.
- Majd én elmegyek! - ígérte meg.
A lány a nyakába ugrott, és szorosan hozzásimult. Christ megcsapta a selymes hajból
áradó friss illat.
